A gőzvisszanyerő technológia alkalmazáselemzése a gőztárolásban és -szállításban 2

A kondenzációs módszer a szénhidrogének különböző hőmérsékletű gőznyomás-különbségét használja fel, hogy az olajban és gázban lévő szénhidrogéngőzt túltelített állapotba hűtse és folyékony halmazállapotúvá kondenzálja, ezzel megvalósítva az olaj és a gáz kinyerését. A kondenzációs módszer egyszerű folyamatelvvel, magas visszanyerési hatékonysággal, magas biztonsággal és magas automatizálási szinttel rendelkezik. Ez a módszer azonban nagy kezdeti beruházást és viszonylag magas hűtési energiafogyasztást igényel, és gyakran legalább két kondenzátor szükséges a műveletek közötti váltáshoz.

A különböző megvalósítási módok szerint két kategóriába sorolható: (1) Közvetlen kapcsolati módszer. Ahogy a neve is sugallja, ez egy közvetlen érintkezés a lehűtött gáz és a hűtő- vagy hűtőközeg között a hőcsere érdekében, ezáltal páralecsapódás érhető el. Ezt a módszert általában permetezőtoronyban, érintkezőtoronyban vagy ejektorban hajtják végre, és a hűtőfolyadékot közvetlenül az olajat tartalmazó-gázba permetezik, a hőt pedig közvetlen érintkezéssel távolítják el az olaj és a gáz kondenzálására. A közvetlen érintkezés módszerének előnyei a magas hőátadási hatékonyság, a gázhőmérséklet gyors csökkentésének képessége, valamint az olaj és gáz hatékony visszanyerése. A hűtőfolyadék és az olajtartalmú gáz közötti közvetlen érintkezés miatt azonban a kondenzátum bizonyos mértékig szennyeződhet, és további kezelésre van szükség az újrahasznosítás előtt. (2) Közvetett érintkezési módszer. Ez a technológia hűtőfalak és egyéb eszközök segítségével választja el a kipufogógázt a hűtőfolyadéktól, elkerülve a kettő közötti közvetlen érintkezést. A fő használt eszközök a héj- és csőkondenzátorok, a sprinkler kondenzátorok és a spirállemezes kondenzátorok. Az indirekt kontaktus módszer előnye, hogy a kondenzátum tiszta, és további feldolgozási lépések nélkül közvetlenül újrahasznosítható. Mivel azonban közvetett hőátadási logikát alkalmaz, magas követelményeket támaszt az alacsony hőmérsékletű környezettel szemben, és -70-80 fokot kell elérnie a visszanyerési sebesség javításához.

A membránszeparációs módszer az olaj- és gázkomponensek, valamint a levegő polimer membránokon keresztüli áthatolási sebességének különbségén alapul. A membránkomponensek „szűrő” hatása révén az olaj és a gáz elválik a levegőtől, ezáltal visszanyeri az olaj- és gázforrásokat, amint azt az 1. ábra mutatja. A membránleválasztás magja a nagy-teljesítményű gázleválasztó membránkomponensek. Ezek a membránkomponensek általában összetett szerkezetekből állnak. A felületi réteg egy sűrű szilikongumi réteg, amely az elválasztó funkcióért felelős; a középső és az alsó réteg laza anyagokból készül, hogy növelje a membrán mechanikai szilárdságát. Amikor az olajtartalmú gáz a membrán két oldalán lévő nyomáskülönbség alatt áthalad a membránkomponensen, az olaj- és gázkomponensek nagyobb áteresztőképességük miatt előnyösen áthaladnak a membránon, miközben a levegő szelektíven elfog. Ily módon a membránkomponens egyik végéből kiáramlik a dúsított olaj és gáz, a másik végéről pedig a tisztított levegő olajjal és gázzal távozik. A membránelválasztási módszer a fejlett technológia és a viszonylag egyszerű folyamat jellemzőivel rendelkezik. Kibocsátási koncentrációja alacsony, hasznosítási hatékonysága magas, ami hatékonyan csökkentheti az olaj- és gázelpárolgás környezetszennyezését. Emellett a membránleválasztó módszer magas szintű automatizálással is rendelkezik, amely könnyen kezelhető és karbantartható. A nagy teljesítményű{12}}gázleválasztó membrán azonban drága, és még nem gyártották hazai pályán, ezért jelentős beruházást kell eszközölni. Ezenkívül a membrán élettartama korlátozott, és rendszeresen cserélni kell. A membránleválasztási módszer viszonylag magas követelményeket támaszt a gázáram és a nyomásstabilitás tekintetében is, és a működési feltételek viszonylag kemények.

3.1 Olajleeresztő láncszem

Az olajkirakodási folyamat során az olajat és a gázt általában negatív nyomású környezetben tárolják, és a kibocsátás viszonylag koncentrált. Ennek az olajnak és gáznak a hatékony visszanyerése érdekében optimalizálni kell az olajlerakó létesítményeket. Például, ha olaj- és gázszállításra vonattartályokat használnak, gondoskodni kell arról, hogy a tartályok jó tömítéssel rendelkezzenek, hogy csökkentsék az olaj és a gáz elpárolgását a szállítás során. Ugyanakkor az olajkiürítési folyamat során vákuumszivattyúk és egyéb eszközök használhatók a tartályban lévő olaj és gáz kinyerésére, valamint az olaj- és gázvisszanyerő rendszeren keresztüli feldolgozására. Ez a folyamat általában olyan lépéseket foglal magában, mint az olaj- és gázgyűjtés, kompresszió, kondenzáció vagy adszorpció, végül a visszanyert olajat és gázt újra-fecskendezik az olajtároló létesítményekbe.

3.2 Olajtároló link

Az olaj és a földgáz tárolása során a külső tényezők, például a környezet és a hőmérséklet hatására az olaj és a gáz hajlamos az elpárolgásra és elvesztésre. Ennek a veszteségnek a csökkentése érdekében meg kell erősíteni az olajtároló rendszer tömítési teljesítményét az olaj- és gázszivárgás megelőzése érdekében. Ezen kívül olaj- és gázvisszanyerő eszközök is használhatók az olajtároló tartályban lévő olaj és gáz visszanyerésére. Ezek az eszközök általában olyan alkatrészeket tartalmaznak, mint például adszorpciós tornyok és kondenzátorok, amelyek hatékonyan el tudják választani az olajat és a gázt az olajtároló tartályban, és kezelni tudják azokat. A kezelési folyamat során az olaj és a gáz összetételének és koncentrációjának megfelelően kiválasztható a megfelelő visszanyerési mód, például kondenzáció, adszorpció vagy membránleválasztás. 3.3 Olaj fogadó és küldő link Olaj fogadásakor és küldésekor az olajtároló tartályban lévő folyadék szintje megváltozik az olajtermékek befecskendezése és kivonása miatt, ami nyomásingadozást okoz a tartályban, ami viszont az olaj elpárologtatását és elgázosítását okozza. Ennek a folyamatnak az olaj- és gázveszteségének szabályozására olaj- és gázvisszanyerési technológia alkalmazható. Pontosabban, olaj- és gázvisszanyerő eszközök, például olaj- és gázleválasztók és kompresszorok telepíthetők az olajfogadó és -küldő csővezetékekre. Amikor az olajat befecskendezik az olajtároló tartályba, a keletkezett olajat és gázt a szeparátor felfogja és a kompresszorba küldi tömörítésre; amikor az olajat kivonják az olajtároló tartályból, a nyomás a tartályban csökken. Ekkor a visszanyerő készülék levegőbeszívó szelepe kinyitható, hogy a tartályon kívüli levegőt belélegezze, és a tartályban maradt olajjal és gázzal keverje össze, majd a kompresszorba küldje kezelésre. Ily módon az olajszállítási folyamatban lévő olaj és gáz hatékonyan visszanyerhető.

Összefoglalva, az olaj- és gázvisszanyerési technológia ésszerű alkalmazásának eredményessége az olaj- és gáztárolásban és -szállításban elsősorban két vonatkozásban jelenik meg: az erőforrások megőrzésében és a környezetvédelemben. Az illékony olaj és gáz hatékony visszanyerésével ez a technológia nagymértékben csökkenti az olaj- és gázforrások pazarlását, és javítja az erőforrás-felhasználás hatékonyságát. Az olaj- és gázkitermelés ugyanakkor hatékonyan csökkenti az illékony szerves vegyületek légköri kibocsátását, javítja a levegő minőségét, és csökkenti a környezetszennyezési nyomást. Ezen túlmenően az olaj- és gázvisszanyerési technológia alkalmazása elősegítette az olaj- és gáztárolási és -szállítási ipar zöld fejlődését, valamint fokozta a vállalkozások környezetvédelmi imázsát és társadalmi felelősségvállalását.

Általánosságban elmondható, hogy az olaj- és gázhasznosítási technológia alkalmazása az olaj- és gáztárolás és -szállítás területén nemcsak gazdasági és ökológiai előnyökkel{0}}nyertes helyzetet ért el, hanem jelentősen hozzájárult az energiaipar fenntartható fejlődésének előmozdításához is.